 |
| Ezüst, arany, topáz |
Ezt az elkésett születésnapi gyűrűt most fejeztem be. Amikor megvettem a gyönyörű tengerkék topázt, egyszerűen nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy készítsek belőle egy ilyen aranyfoglalatos, nyúlánk, csinos kis gyűrűt, ami semmi más nem akar lenni, csak szép.
Munkáimban általában a szépség valamilyen szokatlan, kevésbé kanonizált formáját keresem. Többször előfordult már, hogy kifejezetten olyan tárgyat igyekeztem készíteni, ami a szép és a csúf közül egyértelműen az utóbbi felé hajlott.
De ahogy Ottlik írja a Hajnali háztetőkben: “… hiába küszködünk ecsettel-olajjal, mindennel, éveken át, hiába festünk össze tücsköt-bogarat, hogy megértessük az emberekkel a közömbösnek vagy egyenesen csúfnak vélt dolgok szépségét, a szívünk mélyén talán mindnyájunknak lakik egy Lőcs elvtárs, aki néha szeretne lefesteni egy istenigazában szép embert.” Nos én is így jártam ezzel a gyűrűvel, szerettem volna egy istenigazában szép ékszert készíteni.
Ottlik Géza Hajnali háztetők című művét egyébként mindenkinek ajánlom, itt olvasható:
http://mek.oszk.hu/01000/01001/01001.pdf