Vége! Ennyi! Idén már nem dolgozom többet. Most rendet csinálok az asztalon, elpakolom a szerszámokat és megpróbálom rendbe hozni a kezemet. Számításaim szerint huszonnégy ékszeremnek fog valaki örülni (vagy bosszankodni?)a fa alatt idén. Nekem senki nem mer venni, tulajdonképpen meg is értem a dolgot. Én sem szívesen adnék magamnak ékszert, mert olyan macerás vagyok, soha semmi nem elég jó . Talán ez motivál igazán az új tárgyak tervezésénél is, hogy végre megalkossam azt a bizonyos tökéletes, eszményi ékszert. Amit természetesen képtelenség, ezért újabbakat és újabbakat kell csinálni . Sosincs vége.. Ja? De! Most. Egy időre..
